Fülzúgás, szédülés, Méniére-betegség

A fülzúgás és szédülés bármely fülbetegség kísérő tüneteként felléphet. A fülzúgás, más néven fülcsengés, vagy tinnitusz, hanginger hiányában fellépő hangérzet. A szédülés mozgás hiányában fellépő mozgásérzés, vagy az adott testmozgásra létrejövő mozgásérzés felfokozódása. A szédülés lehet forgó vagy dülöngélő jellegű, az érintett úgy érezheti, hogy környezete elmozdul, vagy ő mozdul el környezetéhez képest. Mind a szédülés, mind a fülzúgás inkább tünet, mint betegség és gyakran a két tünet együttesen jelentkezik.

Kialakulása, okai

A szédülés szinte minden embert érintő tünet, amelynek hátterében nagyon sok különböző betegség állhat, a leggyakoribb oka a szédülésnek például az éhség, illetve az alacsony vércukorszint. Szédülést okozhatják szisztémás betegségek, például bizonyos hormonális betegségek, vérszegénység, szembetegségek, nyaki gerinc betegségei és az alacsony vérnyomás is. Mind az éhség, a vérszegénység és az alacsony vérnyomás azért okozhat szédülést, mert az agyunk átmenetileg nem jut elegendő oxigénhez és cukorhoz. Állhat a panaszok hátterében a központi idegrendszer betegsége, például az agyi keringészavarok, agydaganatok, migrén és epilepszia tünete is lehet szédülés. hasonló tüneteket okozhatnak a fület és az egyensúlyozó szerveket érintő betegségek, mint például a gennyes középfül, vagy belsőfül gyulladás. Egyéb kiváltó okként szerepelhetnek bizonyos gyógyszerek, pl. a szalicilátok, a kinin, egyes húgyhajtók és antibiotikumok, valamint az alkohol. Rohamokban jelentkező szédülést okozhat a hallóideg gyulladása, amely általában vírusos eredetű és főként a fiatal felnőtteket érinti.

A legismertebb - fülzúgással és szédüléssel járó - betegség a Méniére-betegség. A betegség pontos oka ismeretlen. Annyit tudunk, hogy a helyzetérzékelés és egyensúlyérzékelés fülben található szerve, az ún. labirintus kitágul, a benne lévő folyadék felszaporodik, és ez okozza a panaszokat. A betegség jellemző tünete a rohamokban jelentkező szédülés. Kiváltó okként szerepelhet bizonyos esetekben koponyatrauma, és ismert hogy a szifilisz idegrendszeri érintettsége is szerepet játszhat kiváltásában.

Külön tünetcsoport a jóindulatú, rohamokban jelentkező ún. pozícionális szédülés. Ilyenkor bizonyos fejhelyzetben 30 másodpercnél tovább tartó szédülés jelentkezik. A betegségnek számos oka lehet. Egyrészt szerepet játszik, hogy egyeseknél a labirintus félkörös ívjáratiban mész rakódik le, azonban hasonló tüneteket okozhat az enyhe fokú agyrázkódás, korábbi fülműtét, illetve a vérkeringési zavarok is.

Tünetei, felismerése

Mivel az egyensúlyozó szervek és az autonóm idegrendszer szoros kapcsolatban állnak egymással, ezért gyakran egyéb tünetek, mint hányinger, hányás, sápadtság, verejtékezés kísérik a szédülést. Ha a szédülés hátterében a központi idegrendszer betegsége áll, akkor a betegnek egyéb kifejezett neurológiai tünetei is vannak általában, mint például a végtaggyengeség, zsibbadás, fejfájás. A betegek csukott szemmel összezárt lábbal nem képesek megállni, valamelyik oldalra eldőlnek. Ha a beteget megkérik, hogy nyitott majd csukott szemmel sétáljon végig egy egyenes vonal mentén, akkor valamelyik oldalra eltér. Ha a panaszok hátterében felmerül a központi idegrendszeri betegség gyanúja, akkor szükség lehet képalkotó vizsgálatok, koponya-CT és MRI vizsgálat elvégzésére is.

A Méniére-szindróma tünetei közé tartozik a rohamokban jelentkező átmeneti, akár 8 órán keresztül fennálló szédülés, a halláscsökkenés, a fúvó jellegű fülcsengés, valamint nyomásérzés. A tünetek átmenetileg javulhatnak, majd ismét visszatérnek.

A pozícionális szédülés a fej helyzetváltoztatását követően jelentkezik, a tünetek fél percnél tovább tartanak, általában azonban 1-2 percen belül megszűnnek. A betegek többnyire hosszabb-rövidebb idő után megszokják a tüneteket.

A hallóideg gyulladása hasonló tüneteket okoz.

A fülzúgás időnként egészséges egyéneknél is jelentkezhet, néhány percig tart és spontán szűnik. Súlyos és sokáig tartó fülcsengés alvászavart, fáradtságot és csökkent koncentrálóképességet okozhat.

Kezelése

A fülcsengés és a szédülés esetében egyaránt a kiváltó ok felderítése és ennek kezelése a legfontosabb. Tartósan fennálló fülzúgás esetén, a tüneteken javíthat a fülzúgás elfedése zenével, vagy a normális hangok felerősítése hallókészülék segítségével. Szájon át szedhető gyógyszerek közül az antidepresszánsok adása lehet célravezető.

A Méniére-szindróma estén a sóbevitel mérséklése, valamint vízhajtók adása javítja a tüneteket. Amennyiben a konzervatív kezelés hatástalan, akkor műtéti megoldások is szóba jönnek.

A vírusos eredetű hallóideg-, illetve belsőfül-gyulladás estén specifikus terápia nincsen. Pozícionális szédülésnél a betegek általában maguktól megtanulják kerülni az adott fejhelyzetet, illetve megszokják a rövid ideig tartó szédülést. Gennyes belsőfül-gyulladásnál a góc felszámolása és antibiotikum-terápia jelenthet megoldást.

Megelőzése

A halláskárosító zajártalom csökkentése a legfontosabb a megelőzésben. Zajos környezetben dolgozók mindig használjanak megfelelő, egyben kötelező védőfelszerelést. Fiatalok körében az utóbbi időben egyre gyakoribb a halláskárosodás, ezt összefüggésbe hozzák a walkman, discman és MP3-lejátszók elterjedésével, illetve hangos alkalmazásukkal. A zenét lehetőleg ne maximális hangerővel hallgassuk!

Forrás: egeszseg.origo.hu
Szerző: Dr. Erlaky Hajna